Énekek, mondókák

 

ÉNEKEK

MONDÓKÁK

A bolhási kertek alatt, Kata,De sok utak vannak arra, Kata.Minden legény egyet csinálAkin a rózsájához jár, Kata.

 

Árok partján rakjál tüzet, Kata,

Forralj nála édes tejet, Kata.

Szeljél bele zsömlebelet,

Azzal kínálj meg engemet, Kata.

 

(Bolhás, Somogy megye)

 

A bundám szőrös, kócos és

A talpaim nagyok,

A házam sűrű rengeteg,

A medve én vagyok.

 

Ha brummogok, itt megremeg

Az erdőrengeteg,

A málnabokrot megszedem,

A mézet kedvelem.

(svájci nd.)

A gúnárom elveszett,

Keresésére megyek.

Nincsen annak más jegye:

Szárnya, farka fekete.

 

Az én tyúkom megbódult,

A fazékba belebújt.

Ó, én édes tyúkocskám,

Te leszel a vacsorám.

 

A kis tücsök ciripel,

Hátán semmit se cipel.

Balra dűl, meg jobbra dűl,

Talán bizony hegedül.

 

1-4. A lovamnak hét határban nincsen párja, sej!

1. Hogyha egyszer zabot kap, a kordémmal elszalad.

1-4. A lovamnak hét határban nincsen párja sej.

 

2. Mondom neki: a csigát előzzük meg legalább!

 

3. Feszül gyeplő, szakad hám, usgyi a csiga után!

 

4. Kerék tengely odavan, lemaradtunk csúfosan!

 

(cseh népdal)

 

 

A macskának négy a lába,

Ötödik a farkincája,

Dere, dere.

 

Azon megyünk Móduvába,

Móduvának országába,

Dere, dere.

 

(magyar népdal, Csíkverebes)

 

 

A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár,

Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár,

Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.

 

Adsza rózsám a kezedet, forduljunk egyet, forduljunk egyet,

aztán menjünk ki a kertbe, ott szedjünk meggyet,

aztán menjünk ki a kertbe, ott szedjünk meggyet.

 

Volt nékem egy szép szeretőm, de az olyan volt, de az olyan volt,

ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg volt,

ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg volt.

 

Harmadik nap megkérdeztem, mi lelt téged volt, mi lelt téged volt,

A szívemet a szerelem körülfonta volt,

A szívemet a szerelem körülfonta volt.

 

A te súlyos nyavalyádból adjál nekem is, adjál nekem is,

had érezzük mind a ketten, érezzem én is,

had érezzük mind a ketten, érezzem én is.

 

(Erdélyi magyar népdal)

 

A mi cicánk férjhez akar menni,

A szomszédé el akarja venni,

Édes cicánk, ne hagyj itt bennünket,

Ki fogja meg a mi egerünket?

 

A mi kutyánk férjhez akar menni,

A szomszédé el akarja venni,

Édes kutyánk, ne hagyj itt bennünket,

Ki ugatja meg a vendégünket?

 

Amikor a mutató 8-on jár,

Postás csenget, hallom már.

Postás, ne siess, hova is mégy,

Egy ide, két ide, hár’ ide, négy.

 

Kutatom a levelet, honnan jő,

Minden perc egy esztendő.

Nem vársz üresen levelespolc,

Öt meg a hat, meg a hét, meg a nyolc.

 

(Amerikai kiszámoló)

 

 

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,

Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.

Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,

Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

 

Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,

Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.

Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,

Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

 

(magyar népdal)

 

 

A tokaji szőlőhegyen két szál vessző,

Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.

Hol a tyúknak a fia?

Talán mind felkapdosta.

Csűr ide, csűr oda,

Kass ki bárány, kass oda.

 

 

 

Baba jár, jár, jár, mint a kicsi marjonettek,

Baba jár, jár, jár, belefárad ugyebár.

 

Baba lép, lép, lép, mint a kicsi marjonettek,

Baba lép, lép, lép, belefárad csodaképp.

 

Baba fut, fut, fut, mint a kicsi marjonettek,

Baba fut, fut, fut, elfárad, míg odajut.

 

(francia népdal)

 

 

Béres legény jól megrakd a szekeret,

Sarjú tüske böködi a kezedet,

Mennél jobban böködi a kezedet,

Annál jobban rakd meg a szekeredet.

 

Béres legény mezítláb ment szántani,

Otthon hagyta a csizmáját vasalni,

Kilenc kovács nem merte elvállalni,

Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.

 

Jaj, de nehéz a szerelmet viselni,

Tövis közül kék ibolyát kiszedni,

Mert a tüske böködi a kezemet,

A szerelem szorítja a szívemet.

 

(Fejér megyei népdal)

 

 

Betlehem kis falucskában,

Karácsonykor éjféltájban

Fiú Isten ember lett

mint kisgyermek született.

 

 

Őt nevezték Jézuskának,

Édesanyját Máriának,

Ki pólyába takarta,

Befektette jászolba.

 

 

Az angyalok fenn az égben,

Mennyei nagy fényességben

Zengették az éneket,

Dicsőség az Istennek!

 

(Vinyéd, Zala megye)

 

 

Borzas galagonya ágán

füttyent fülemüle, sármány.

Szálas jegegyefa végen

szellő kanyarog az égen.

Cserreg berreg a legyecske férjhez akar menni
komám, prücsök a sotuba meg akarja kérni,
házasodik a kemence belé bújt a kürtő,
házasodik a kemence belé bújt a kürtő.
Kókis elől járja, réce reá hányja,
az én kicsi sánta kecském félkörmire járja.

Máma péntek, holnap szombat, majd vasárnap lészen,
uccu neki házasodom lakodalom lészen,
a csürkének a rucának veszedelme lészen,
a pendelynek a gatyának nagy öröme lészen.
Kókis elől járja, réce reá hányja,
az én kicsi sánta kecském félkörmire járja.

Rengesd uram a gyermeket, had menjek a táncba,
mert most vannak az asszonyok legjobb mulatságba’.
Végig feslett a pendelyik a sok kuporgásba
s kimeredett a két szemik a sok kukucslásba.
Tej, túró tejfel, félre gatya pendely,
azér’ a kis bolondásgér’ majd meghal az ember.

 

(Moldvai magyar nd.)

 

 

Csija-búja arany baba,

Aludjál el kis angyalka,

Aludjál el kis angyalka.

 

Rimóc (Felföld)

 

 

Don, dono, don,

a bölcsőd ringatom,

a domboldalon birkanyáj,

fűt legelészve körbejár

don, dono, don.

 

Dön, dönö, dön,

az este elköszön,

elaludt már a birkanyáj,

a hold a dombon körbejár,

dön, dönö, dön.

 

(svájci-német altatódal)

 

Dúli-dúla,

Szól a duda, a furulya: dúli-dúla,

Szól a duda, a furulya:

Dúli-dúl.

 

(szlovák nd.)

 

 

Édes almát hoztam én,

Gömbölyű, tűzszínű, mint a fény.

Enné hét falu, kapd el kisfiú,

Üljünk fa tövibe kettecskén!

 

Mérges pulykát hoztam én,

Szárnyai, tollai mint a szén.

Enné hét falu, kapd el kisfiú,

Üljünk fa tövibe kettecskén!

 

(mari-cseremisz nd.)

 

 

Édes rózsám, szívem kedvese,

Hallod hív az ének.

Csengőn-bongón szól a víg zene,

Hadd táncoljak véled!

Jöjj, ó jöjj ide, édes párom,

Nótánk hangja ma messze szálljon,

Oly szép így ez az élet!

 

Cimbalmunk de vígan pengeti,

Búg a bőgő húrja.

Nézd a másik kedvet ad neki,

Cifra sípját fújva!

El nem fárad a táncos lábod,

Látom, most csuda szívből járod,

Mindig újra meg újra!

 

 

Egyél libám, egyél már,

nézd a napot, lemegy már.

Éjfél tájba’, nyolc órára,

Esti harangszóra.

Hipp, hopp, hopp.

 

 

Egy kicsi madárka hozzám kezde járni,

Virágos kertembe fészket kezde rakni.

 

De azt az irigyek észre kezdék venni,

Kicsi madár fészkét széjjel kezdék hányni.

 

Madáka, madárka, bánatim hordója,

Pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását.

 

Fújj az én szívemnek vígasztaló nótát,

Fújj az én szívemnek vígasztaló nótát.

 

Meg se búsítottam, meg se vígasztalom,

Ki megbúsította, meg is vígasztalja.

 

(Magyar népdal)

 

 

 

Éliás, Tóbiás,

egy tál dödölle.

Ettél belőle.

Kertbe mentek a tyúkok,

mind megették a magot.

 

 

Elment a madárka, üres a kalitka,

Mind azt fújdogálja, visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra,

De ha akkor sem jő, tudd meg, sohasem jő.

 

(magyar népdal, Rugonfalva)

 

 

Érik a szőlő,

hajlik a vessző,

bodor a levele.

 

Két szegénylegény

szántani menne,

de nincsen kenyere.

 

Van vereshagyma

a tarisznyában,

keserű magában.

 

Szolgalegénynek,

hej, a szegénynek

de kevés vacsora.

 

(magyar népdal)

 

 

Esik eső, zúg a gát,
Adjon az Isten jójszakát.
Adjon Isten a lányoknak más szokást,
Sej, ne szeressen mindig mást.

Nosza, legény, a táncba,
Itt a leány, szedd ráncba.
Ugrasd, forgasd, teringesd, mint az orsót,
Sej, köszöntsd reá a korsót.

Hipp, hopp, itt is, amott is,
A mi házunk előtt is.
Együnk, igyunk, menjünk táncba, vígadjunk,
Sej, egyet-kettőt ugorjunk.

 

(Kórógy – Szlavónia)

 

 

 

Éva, szívem, Éva,

Most érik a szilva,

Terítve az alja,

Felszedjük hajnalra.

 

Sütött ángyon rétest,

Nem adott belőle,

Kivitte a kertbe,

Rózsás keszkenőbe.

 

(magyar népdal)

 

 

Farsang három napjába,

Nem vittél el a táncba.

Ha nem vittél a táncba,

Nem öntesz meg Húsvétra.

 

Elmúlt farsang, itt hagyott,

A lányoknak bút hagyott.

De énnékem nem hagyott,

Mert én most is víg vagyok.

 

Elmúlt a tél, jön a nyár,

A kisasszony mibe jár.

Laput szakajt, abba jár,

Jaj, de kékbe, zöldbe jár.

 

Elmúlt a nyár, jön a tél,

A kisasszony mivel él.

Tormát reszel, azzal él,

Jaj, de keservessen él.

 

(Felföld, Galgamácsa)

 

 

Fehér fuszulykavirág,
Ne jöjj hozzám napvilág,
Gyere este sötétbe,
Hadd üljek az öledbe.

Ha te tudnád amit én,
Ki babája vagyok én,
Te is sírnál, nem csak én,
Keservesebben mint én.

Egyszer voltam nálatok,
Leszakadt az ágyatok,
Úgy recsegett, ropogott,
A szalmája szotyogott.

 

(Magyar népdal)

 

 

Házasodik a motolla,

Házasodik a motolla-la-la,

Rátalált a piszkafára-ra-ra,

Rátalált a piszkafára.

 

Rokonságát összehívja,

Rokonságát összehívja-ja-ja,

A vén baglyot csak kihagyja-ja-ja,

A vén baglyot csak kihagyja.

 

Hogy a bagoly ezt meghallja,

Hogy a bagoly ezt meghallja-ja-ja,

Szalad a lakodalomba-ba-ba,

Szalad a lakodalomba.

 

Asztal szélén tollászkodik,

Asztal szélén tollászkodik-dik-dik,

Maga módján hangoskodik-dik-dik,

Maga módján hangoskodik.

 

A kemence oldalába,

A kemence oldalába-ba-ba,

Úgy kornyikál, mint a páva-va-va,

Úgy kornyikál, mint a páva.

 

Egy kis ugri-bugri veréb,

Egy kis ugri-bugri veréb-réb-réb

Letapossa körme hegyét-gyét-gyét

Letapossa körme hegyét.

 

Félre innen buta veréb,

Félre innen buta veréb-réb-réb,

Ne taposd le körmöm hegyét-gyét-gyét,

Ne taposd le körmöm hegyét.

 

Ha vendégek nem volnának,

Ha vendégek nem volnának-nak-nak,

Összetörném csontocskádat-dat-dat,

Összetörném csontocskádat.

 

Köszönd meg hát szépen nekik,

Köszönd meg hát szépen nekik-kik-kik,

Ha most bántásod nem esik-sik-sik,

Ha most bántásod nem esik.

 

(szlovák népdal)

 

 

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,

Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.

Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,

Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.

 

Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,

Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.

Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,

Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

 

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,

Amellé még malacot, ötvenet kirántott.

Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,

Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!

 

(magyar népdal)

 

 

Hipp, hopp, huss, te paripa, fuss!

Ide-oda, meg amoda,

Kicsi pata, mesecsoda

Tönkre sose juss, te paripa, fuss!

 

(német gyermekdal)

 

 

Hívjad a, hívjad a falovacskát.

add neki, add neki a zabocskát.

jól lakik attól, hízik a zabtól, a lovacskám.

 

Hívjad a, hívjad a kicsi kecskét,

add neki, add neki a tejecskét,

jól lakik ettől, hízik a tejtől, kicsi kecském.

 

(szlovák népdal)

 

 

Hol jártál, báránykám?…

 

– Hol jártál, báránykám?

– Zöld erdőben, asszonykám.

– Mit ettél, báránykám?

– Édes füvet, asszonykám.

– Mit ittál, báránykám?

– Forrásvizet, asszonykám.

– Ki vert meg, báránykám?

– Szomszéd legény, asszonykám.

– Sírtál-e, báránykám?

– Sírtam bíz’ én, asszonykám.

– Hogy sírtál, báránykám?

– Ehem-behem, asszonykám.

 

(Kolozs megyei népdal)

 

 

Hová mégy te kis nyulacska?

-Ingyom, bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Az erdőbe.

 

Minek mégy te az erdőbe?

-Ingyom, bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Vesszőcskéért.

 

Minek néked az a vessző?

-Ingyom, bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Kertecskének.

 

Minek néked az a kiskert?

-Ingyom, bingyom, táliber,

Tutáliber, máliber,

Virágoknak.

 

(Gömör megyei népdal)

 

 

 

Hull a szilva a fáról,

most jövök a tanyáról

ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

 

Egyik ága lehajlott,

az én rózsám elhagyott,

ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

 

Ha elhagyott egy hétre,

elhagyom én kettőre

ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

 

Ha elhagyott két hétre,

elhagyom én örökre

ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

 

Kis kalapom fekete,

páva tolla van benne,

ej-haj, ruca-ruca kukorica derce.

 

(magyar népdal)

 

 

Jöttem karikán, kicsi taligán,

Három véka fülemüle

Énekel a fán.

 

Kordé, kocogó taligakerék,

Három véka jókívánság,

Áldjon meg az ég!

 

 

Karácsonynak éjszakáján,

Jézus születése napján,

Örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett.

 

Kirje, kirje kisdedecske, betlehemi hercegecske,

Ki miértünk sok jót tettél, a pokoltól megmentettél.

 

A kis Jézus aranyalma, boldogságos szűz az anyja.

Két kezével ápolgatja, lábaival ringatgatja.

 

Jézus ágyán nincsen paplan, jaj de fázik az ártatlan!

Hogy is volna bundácskája, elveszett a báránykája!

 

(magyar népi ének)

 

 

Kertben lebeg az almaág,

Az égből csillagfény süt le rád

Álomba ringat énekem

Húnyd le a szemedet gyermekem,

Szép jó éjszakát.

 

Tenger viharát védi gát

Dallammá megtöri vad szavát

Álomba ringat énekem,

Hunyd le a szemedet gyermekem,

Szép jó éjszakát.

 

(holland altató)

 

 

Két szál pünkösdrózsa

Kihajlott az útra

El akar hervadni

Nincs ki leszakítsa

 

Nem ám az a rózsa

Ki a kertben nyílik

Hanem az a rózsa

Ki egymást szereti

 

Nem szeretlek másért

Két piros orcádért

Szemed járásáért

Szád mosolygásáért

 

(Zala megyei népdal)

 

 

Kicsi orr, kicsi száj,

keretezi kerek áll,

kupolája homlok.

 

Piros arc, piros nyár,

áfonyakék szembogár,

a pillái lombok.

 

(finn népdal)

 

Kisbaba, kismama jójszakát.

Égből a hold tüze hulljon rád.

Ringasson tollas ágy,

Kisbaba, kismama, jójszakát.

 

Hegyfokon bömböl a mord medve.

Hangja ne érjen a füledbe.

Ringasson tollas ágy,

Kisbaba, kismama jójszakát.

 

Nézem az égen a csillagot.

Ébren is csak hazagondolok.

Ringasson tollas ágy,

Kisbaba, kismama jójszakát.

 

(Szlovák altató)

 

 

Madárka, madárka.

Csácsogó madárka.

Vidd el a levelem, vidd el a levelem,

Szép magyar hazámba.

 

Ha kérdi, ki küldte,

Mondjad, hogy az küldte,

Kinek bánatában, szíve fájdalmában,

Meghasad a szíve.

 

(magyar népdal)

 

 

Ma három angyal ringat el, ringat el, ringat el,

Ma három angyal ringat el, ha este elfog az álom.

 

 

Az egyik angyal énekel, énekel, énekel,

Az egyik angyal énekel, ha este elfog az álom.

 

A másik angyal átölel, átölel, átölel

A másik angyal átölel, ha este elfog az álom.

 

A harmadik most szárnyra kel, szárnyra kel, szárnyra kel,

És szárnyalunk az égbe fel, ha este elfog az álom.

 

(angol karácsonyi ének)

 

 

Már zengve szól az estharang,

A bűvös, bájos hang,

És száll a széllel, messze száll a fénnyel

A sok bim, bam, bim, bom, bam.

Bim, bam, bim, bom, bam.

 

(angol népdal)

 

 

Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő,

Olyan mind a kettő, mint az aranyvessző.

Hej, mint az aranyvessző.

 

Csipkefa, rózsafa, nem árt neki a tél,

Köszönöm édesem, hogy eddig szerettél,

Hej, hogy eddig szerettél.

 

Vetettem violát, várom kikelését,

Vártam a rózsámnak visszajövetelét,

Hej, visszajövetelét.

 

Kikelt az ibolya, de nem az a teljes,

Eljött az édesem, de nem az a kedves.

Hej, de nem az a kedves.

 

(Nagymegyer; Csallóköz, Bartók Béla gy.)

 

 

Nézzél rám, itt a pacikám,

Ide hopp, oda hopp, tovarobog ám.

Hej, hipp-hopp, tovarobogok,

A mező ügető lovasa vagyok.

 

(svéd gyermekdal)

 

Őszi szél fúj a hegyekről,

Megbocsáss már mindenekről.

Édes rózsám ablakában,

De sokat álltam hiába.

 

Nem megyek én innen messze,

Fészket rakok, mint a fecske.

Megbélelem két karommal,

Megtapasztom csókjaimmal.

 

Anyám, anyám, édesanyám,

Édes felnevelő dajkám.

Ha vétettem megbocsássad,

Könnyeidet ne hullassad!

 

(erdélyi magyar népdal)

 

Parton ül a két nyúl, kis nyúl, nagy nyúl,

Parton ül a két nyúl, kis nyúl, nagy nyúl,

Ugrabugrál, lyukba bújkál,

Bukfencet hány, fűbe turkál,

Itt nyúl, ott nyúl, kis nyúl, nagy nyúl.

(Lengyel nd.)

Sárkány paripán vágtattam,

Gyémánt madarat mosdattam,

Göncölszekeret kergettem,

Holdfényhajú lányt elvettem.

 

 

Sokat arattam a nyáron,

Keveset aludtam ágyon,

Hol erdőben, hol mezőben,

Hol a tarló közepében.

 

Az acsai nádas berek,

Ejnye, de sok búzát termett,

Kitermette téli adósságom,

Vígan élem a világom.

(magyar népdal)

Széles a Duna, magas a partja.

Nincs olyan legény, ki átugorja.

Ferkó átugrotta, csizmát sem sározta,

Ez ám a legény!

 

Széles a Tisza, szellő legyezi,

Nincs olyan leány, ki átevezi.

Julcsa tegnap este mégis átevezte,

Ez ám a leány!

Szélről legeljetek,

Fának ne menjetek,

Mert ha fának nekimentek,

Fejeteket beveritek.

Szilikút, szanyikút,

Szentandrási sobrikút.

 

 

Szép gyermekem, az álmod jó legyen.

Ide se, oda se hulló, fekete, fekete holló.

Bóbiskolni nem nehéz, pirkadásig föl se nézz!

 

Szép kisbabám, az alvás jót tesz ám!

Kicsi az idei bárány, patyolat a tej a száján.

Bóbiskolni nem nehéz, pirkadásig föl se nézz!

 

(flamand bölcsődal)

 

 

Szőlőhegyen keresztül megy a leány öccsöstül,

Fehér nyaka gyöngyöstül, keszkenője csipkéstül.

Hej, tini, tini, tini, tini, tini, din, din, don.

 

Hej, Jancsika, Jancsika, mért nem nőttél nagyobbra?

Nőttél volna nagyobbra, lettél volna katona.

Hej, tini.

 

Kicsi járom, kis ökör, most fogják be először,

Most fogják be először, még ma mindent összetör.

Hej, tini.

 

Hó, te Gyurka, hó te hó! Ne szökjél úgy, mint a ló.

Ha úgy szököl, mint a ló, nem vagy közinkbe való.

Hej, tini.

 

(Ghymes; Nyitra megye, Kodály Zoltán gy.)

Túl a vizen egy kosár,

Abban lakik egy madár.

Abban lakik egy madár,

Aki engem rég hogy vár.

 

Várj, madárka, várj, várj, várj,

Este hozzád megyek már.

Megvizsgálom szívedet,

S véle szeretetedet.

 

Túl a vizen zörgős malom,

Ott őről az én galambom.

Ott egyebet nem őrölnek,

Csak bút, s bánatot eleget.

 

Nékem is van egy bánatom,

Oda viszem, lejáratom.

Egy szem búza, kettő rozs,

Felöntöttem, járja most.

 

Én Istenem halálom,

Nem ér engem az álom.

Mer’ az álom nyugodalom,

A szerelem szívfájdalom.

 

Én Istenem, teremtőm,

De beteg a szeretőm.

Én Istenem gyógyítsd meg,

Harmadnapra fullaszd meg.

Lészped (Moldva)

Volt nekem egy kecském, tudod-e?

Kertbe rekesztettem, tudod-e?

Megette a farkas, tudod-e?

Csak a szarvát hagyta, látod-e?

Zöld levél, zöld levél,

Illatot hoz már a szél.

Illatot hoz már a szél,

Traj, laj, laj, laj, lalala.

 

Kék virág, kék virág,

Bokrok alján ibolyák.

Bokrok alján ibolyák,

Traj, laj, laj, laj, lalala.

 

(román népdal)

 

 

 

 

 

 

A fecskék búcsúzásaA fecskék útra készen búcsúzkodnak a villanydróton.Az egyik csoport ezt kiabálja:Pity, pity, pity, pity,Hogy válunk el egymástól?

A másik csoport visszakiabál:

Csity, csity, csity, csity

Tavaszra jövünk,

tavaszra jövünk!

A harmadik csoport is megszólal:

Csity, pity, csity, pity,

Fészket rakunk itt, itt,

Ha eljön a kikelet,

itt, itt, itt!

 

 

Az én apám vízimolnár. Mit őröl a vízimolnár?

Őröl árpát, őröl búzát, őröl rozsot is.

Kukoricát, kukoricát, kukoricát.

Biri-bari bárány,

Alig áll a lábán,

Kiviszik a zöld mezőre,

Édes fűre legelőre.

(népi)

 

Békák beszéde

 

Mit varrsz? Mit varrsz?

Pa-pu-csot-csot-csot.

Papucsot-csot-csot.

Kinek? Kinek? Kinek?

Egy szép kislánynak-nak-nak.

Bíró lányának-nak-nak.

 

 

Bezere, bezere gombocska,

Kerekecske dombocska.

Itt szalad a nyulacska,

Itt fogtuk meg, itt, itt, itt.

 

 

Bíbici Panna,

Rákezdi Vince,

Akit ér, akit ér,

Majd elviszi a nagy szél.

 

 

Borsót főztem,

Jól megsóztam,

Meg is paprikáztam,

Ábele, bábele fuss.

 

 

Bubája, bubácska esti csillag ragyog,

Aludjál, aludjál, én is álmos vagyok,

Tündér öltöztessen, csillag csókolgasson,

Liliom öleljen, anyád simogasson.

 

 

Csacsi húzza, kicsi kocsit,

Kicsi kocsi nyekereg,

Hej te gazda, lusta gazda,

Zsírozd meg a szekeret.

(Leesnek a gyerekek!)

 

 

Dirmeg dörmög a medve,

Nincsen neki jó kedve.

Alhatnék, mert hideg van,

Jó lesz benn a barlangban!

 

 

Egy, megérett a meggy,

Kettő, csipkebokor vessző,

Három, te leszel a párom,

Négy, megcsípett a légy,

Öt, érik a tök,

Hat, hasad a pad,

Hét, zsemlét süt a pék,

Nyolc, üres a polc,

Kilenc, kis Ferenc,

Tíz, tiszta víz.

Ha nem tiszta, vidd vissza, a kiscica megissza.

 

 

Ekete, pekete, cukota pé,

Ábel, bábel dominé.

Csiszi á, csiszi bé,

Csiszicsuszi kompodé.

 

 

Erre kakas, erre tyúk,

Erre van a gyalogút.

Taréja haréjja,

Ugorj a fazékba,

Zsupsz!

 

 

Ez beléesett a kútba,

Ez kihúzta,

Ez hazavitte,

Ez lefektette,

Ez az icike-picike meg felébresztette.

 

 

Ez itt a patkó,

Ezek itt a szögek.

Durr, durr, durr.

 

 

Gyí paci, paripa,

nem messze van Kanizsa,

odaérünk délre, libapecsenyére.

 

 

Hej, Gyula, Gyula, Gyula,

Szól a duda, duda, duda.

Pest, Buda, Buda, Buda,

Pattogatott kukorica.

 

 

Húzz-húzz engemet

Én is húzlak tégedet,

Amelyikünk elesik,

Az lesz a legkisebbik.

 

 

Hüvelykujjam almafa,

Mutatóujjam megrázta,

Középső ujjam felszedte,

Gyűrűsujjam hazavitte,

A kisujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle!

 

 

Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek,

A huszárok így ügetnek, a huszárok így ügetnek,

A parasztok így döcögnek, a parasztok így döcögnek.

 

 

Jákobnak volt hat fia,

mind a hat csizmadia.

Simi, Samu, Sámuel,

Dini, Dani, Dániel .

 

 

Kerekecske dombocska,

merre fut a nyulacska?

Itt van egy kis utacska,

erre fut a nyulacska.

 

 

Megyen a medve,

Morrog a mája,

Tányér a talpa,

kurta a farka.

 

 

Poros úton kocsi zörög.

A kereke gyorsan pörög.

Sári néni vezeti,

Aki látja, neveti.

 

 

Sima út, sima út,

Göröngyös út, göröngyös út,

Kátyu.

 

 

Süss ki, napocska,

Itt apád, itt anyád,

Sót törünk, borsot törünk

Tökkel harangozunk.

 

 

Süti-süti pogácsát,

Apjának, anyjának,

kedves kis bogarának.

 

 

Vilivári, hentesvári,

Kukorica Jancsi,

Zsupsz!